Már javában zaljik a nyár, de valamiért mégsem érzem, hogy nyár lenne.
Talán mert állandóan munkában vagyok, és talán mert még sosem dolgoztam tartósan nyáron.
Voltak már próbálkozásaim, de nem tartottak tovább néhány napnál, de hát melyik diák szeretné még a nyarát is fura kötelességekkel, feladatok megoldásával tölteni? :)

Nem feledkezem el azonban az élet apró örömeiről.
Az, hogy az ember a munkahelyén tölti ideje nagy részét, sajnos nem akarat kérdése.De ettől eltekintve lehetnek még szuperek a napjai.

Mindenki átkozza a hétfőt, és tűkön ülve várja a péntek délutánt négy napon keresztül.Természetes, hogy amit nagyon várunk, az annál lassabban fog eljönni.
Na de miért van ez így? Miért nem tudunk örülni a hétköznapoknak?

Természetes, hogy a hétköznapi ember nem szívesen robotol, de amint már írtam, nincs túl sok választása.
Elnyelik a szürke napok, sodródik az árral, és már a családdal töltött időnek sem tud igazán örülni.A szabadidős tevékenységek, pedig valljuk be, ebben az országban felejtősek.
Persze sok mindentől függ, hogy mennyire szeretjük a munkánkat (érdeklődési kör, életkor, fizikai leterhelés, munkaidő, felelősség mértéke, stb.).Logikus, hogy az irodai munkás, aki lehúz pár órát egy rakás pénzért jobban fog örülni az életnek, mint a gyári munkás, aki épp csak a havi ellátást tudja bebiztosítani családjának.

Szomorú.
Viszont éppen ezért kéne hálásnak lenni.
Tudom, furán hangzik, és talán sokakat nem is vigasztal, de bármennyit is kell güriznünk, panaszkodunk, pedig mindig vannak emberek, akiknek rosszabb a sorsuk a miénknél.

• A tehetős üzletember panaszkodik, amiért nincs elég ideje a szeretteire.Befektetett egy csomó szabadidős tevékenység kellékeibe, de mégsem tudja kihasználni őket.
• A gyári munkás ideges, amiért alig jön ki a havi fizetésből, családján tölti ki a haragját, ahelyett, hogy megbecsülné, hogy van munkája és családja. Törődően bánhatna velük, végülis az ő megélhetésükért dolgozik, nem?
• Aki egyedül él, búslakodik, hogy nincs családja, magányos.Ahelyett, hogy megbecsülné a jó egészségét.Ráadásul ha csak egy kicsit is nyitott az ember, nem lehet egész életében magányos lovas.
• Aki betegségekkel küzd, de van, aki mellette áll, megtalálhatja örömét a szeretetben.

De még ha talán nincs is, aki szeresse, hálát adhat, amiért van tető a feje fölött, és nem dúl háború a hazájában.

Vannak ugyanis, akik nap mint nap a szabad ég alatt töltik az éjszakáikat, mert mások lerombolták szeretetet nyújtó otthonukat.Szóval mindig van miért hálát adnunk, ha másért nem, hát azért, mert láthatjuk feljönni és lemenni a sugárzó Napot.

Kár elpazarolni a hétköznapokat várakozással, stresszel, csak azért, mert nem a megfelelő helyen dolgozunk.
Választásunk mindig van, a mi kezünkben van a sorsunk.

Hiába várunk a péntekre, nem fog gyorsabban eljönni, mi pedig elpazaroljuk az időt várakozással ahelyett, hogy kiélveznénk a napokat. Minden nap, amely mosoly vagy nevetés nélkül telik, feleselegesen elvesztegetett idő.
Minden napba bele lehet vinni egy kis szórakozást, mégha fáradt is az ember.
Egyébként is, mi változik szombaton?
Nem kell korán kelnünk?
Nem kell hallgatnunk kollégáink okosságait?
Nem kell semmit sem csinálnunk a lustálkodáson kívül?

Mire jó a lustálkodás? (azt leszámítva természetesen, hogy kipihenjük magunkat, de talán nincs szükségünk egy egész napos pihenőre, ha még ott az egész éjszaka is, ugye?:)
Milyen élményeink származnak a henyélésből?
Mire fogunk emlékezni, ha megöregszünk?
Arra, hogy mennyit robotoltunk, és közben elfelejtettünk élni?
Kár volna ilyen emlékekkel dicsekedni utódainknak.

Vegyük kézbe a dolgokat, mégha kissé fárasztó is volt a nap, egy jó film mellett is kikapcsolódhatunk azokkal, akiket szeretünk, s közben elmeséljük egymásnak a nap történéseit.
Leülhetünk egy csésze teát elfogyasztani, talán fél órára még maradt energiánk, s közben akár jókat is nevethetünk egymással.
Kimehetünk az udvarra, hogy megsimogassuk a kutyát, hisz kit nem derít jobb kedvre a kis bundás kedvenc aranyos tekintete?
Élvezhetjük a naplementét egy pohár limonádéval kezünkben, miközben átgondoljuk a ránk váró feladatokat.
A lényeg, hogy kikapcsolódunk, mégha csupán öt percre is, de friss elmével folytatjuk a napot/estét.

Ami engem illet, szeretem színesen tölteni szabadidőm.
Edzek, sétálok, korzózok a városban, vásárolgatok, filmezek, olvasok, de emellett szívesen járom a természetet, ha időm engedi.Még szívesebben örökítem meg az alig észrevehető pillanatait.
Elhoztam néhány képet.Rengeteg természetfotóm van, és ha lesz rájuk igény, ígérem, hozok még belőlük, de kezdem a kedvenceimmel, a pillangós képekkel.
Végre nem az FB-s albumomban fognak porosodni, hanem szélesebb körnek is megmutathatom őket.
Remélem, elnyeri a tetszéseteket :)

Ui.: Ne utáljátok  a hétfőt, akkor még kipihent az ember; utáljátok a keddet, mert nem is a hét közepe, és még csak nem is követi vagy előzi meg igazi pihenőnap ;D

Pá, Ana